Családterápia

Amikor egy család elakad...

Minden család életében vannak nehezebb időszakok. Olyan helyzetek, amikor ugyanazok a viták ismétlődnek, egyre nehezebb meghallani egymást, vagy valaki a családban olyan tünetekkel, viselkedéssel jelzi a feszültséget, amely mellett már nem lehet szó nélkül elmenni.

Előfordulhat, hogy a szülők bizonytalanodnak el, egy gyermek szorongóbbá, visszahúzódóbbá vagy indulatosabbá válik, a kamasszal egyre nehezebb kapcsolatot találni, esetleg egy nagyobb változás borítja fel a korábbi egyensúlyt. Máskor nem történik semmi látványos – egyszerűen csak azt érzik a családtagok, hogy eltávolodtak egymástól, és már nem tudják, hogyan lehetne másképp.

A családterápia abban segíthet, hogy ne csak azt lássuk, ki miatt van a probléma, hanem azt is megértsük, mi történik közöttünk.

Nem hibást keresünk

A családterápiában nem az a cél, hogy kiderüljön, kinek van igaza, ki kezdte a konfliktust, vagy melyik családtaggal "van baj".

A család tagjai folyamatosan hatnak egymásra. Egy kimondott mondat, egy elhallgatás, egy sértett visszahúzódás vagy egy indulatos reakció választ vált ki a többiekből – és így könnyen kialakulhat egy olyan körforgás, amelyben mindenki sérül, miközben többnyire mindenki csak védeni próbálja önmagát vagy a számára fontos kapcsolatot.

A közös munka során ezeket a visszatérő helyzeteket próbáljuk megérteni:

• Hogyan indul el egy konfliktus?
• Ki hogyan reagál rá?
• Mit él át közben a másik?
• Milyen érzések és szükségletek maradnak kimondatlanul?
• Mi tartja fenn újra és újra ugyanazt a helyzetet?
• Hol lehetne valami aprót másképp tenni?

Nem bűnbakot keresünk, hanem összefüggéseket. Nem ítéletet mondunk, hanem megpróbáljuk érthetőbbé tenni azt, ami a családban történik.

Mit jelent a rendszerszemlélet?

A családterápia rendszerszemléletben gondolkodik. Ez azt jelenti, hogy egy családtag nehézségét nem önmagában, a kapcsolataiból kiragadva nézzük.

Ha például egy gyermek szorong, dühös, nehezen alszik, romlik az iskolai teljesítménye vagy megváltozik a viselkedése, természetesen fontos megérteni az ő érzéseit és szükségleteit. Ugyanakkor arra is ránézünk, milyen változások, feszültségek vagy kapcsolati folyamatok veszik körül.

Ez nem azt jelenti, hogy a család "hibás" a kialakult nehézségért. Sokkal inkább azt, hogy a családtagok nemcsak hatással vannak egymásra, hanem egymás erőforrásai is lehetnek a változásban.

A családterápia ezért nem egyetlen embert szeretne "megjavítani". Abban segít, hogy a család egésze jobban értse saját működését, és közösen találjon új, élhetőbb kapcsolódási módokat.

Mi történik az első találkozáson?

Az első alkalom elsősorban az ismerkedésről és a jelenlegi helyzet megértéséről szól.

Minden résztvevő elmondhatja, hogyan látja a család nehézségét, mit él meg a legmegterhelőbbnek, és miben szeretne változást. Gyakran ugyanarról a helyzetről egészen különböző történetek születnek. Ezek közül egyik sem feltétlenül "az egyetlen igaz történet" – mindegyik azt mutatja meg, hogyan éli meg az adott családtag azt, ami közöttük történik.

Az első beszélgetések során közösen tisztázzuk:

• mi miatt kértek segítséget;
• kiket érint leginkább a helyzet;
• milyen változás jelentene előrelépést;
• kiknek érdemes részt venniük a találkozásokon;
• milyen keretek között tudunk együtt dolgozni.

A családterapeuta nem döntőbíró, és nem választ oldalt. Arra törekszik, hogy minden résztvevő hangja és szempontja helyet kaphasson, miközben a beszélgetés biztonságos és tiszteletteljes keretek között marad.

Hogyan zajlik a folyamat?

A családterápiás alkalmak nem mindig csupán hagyományos beszélgetések. A kérdések és a közös gondolkodás mellett megjelenhetnek szemléltető, rajzos, kapcsolati vagy élményalapú feladatok is.

Előfordulhat, hogy együtt megvizsgálunk egy gyakran ismétlődő otthoni helyzetet. Megnézzük, ki mit mond, mire gondol közben, mit érez, és hogyan érti a másik reakcióját. Máskor a család történetével, fontos változásaival, örökölt mintáival, kapcsolati határaival vagy jelenlegi szerepeivel dolgozunk.

Az ülések között a családtagok kipróbálhatnak új kommunikációs módokat, megfigyelhetik saját reakcióikat, vagy tudatosan gyakorolhatnak egy-egy apró változtatást.

A valódi változás ugyanis nemcsak a találkozások alatt történik. Hanem otthon, a hétköznapi pillanatokban is:

amikor valaki másképp kérdez;
amikor nem vág azonnal vissza;
amikor megpróbálja elmondani, mi van a haragja mögött;
amikor egy korábbi vád helyett képes megfogalmazni, mire lenne szüksége;
vagy amikor először sikerül valóban meghallani egymást.

Milyen helyzetekben segíthet?

A családterápia segítséget jelenthet többek között akkor, ha:

• gyakoriak vagy egyre erősebbek a családi konfliktusok;
• a családtagok nehezen értik meg egymást;
• a kommunikációt vádaskodás, elhallgatás vagy indulatok jellemzik;
• egy gyermek vagy kamasz viselkedése, szorongása, testi tünete vagy iskolai nehézsége aggodalmat kelt;
• nehéz megtalálni a megfelelő szülői határokat;
• a kamaszodás időszaka különösen sok feszültséget hoz;
• egy családi változás felborította a korábbi egyensúlyt;
• válás, költözés, betegség, veszteség vagy munkahelyi változás terheli a családot;
• mozaikcsalád alakul, és nehéz megtalálni az új szerepeket és határokat;
• a családban újra és újra ugyanazok a működésmódok ismétlődnek;
• a családtagok szeretnének közelebb kerülni egymáshoz, de már nem tudják, hogyan kezdjenek hozzá.

Nem szükséges megvárni, amíg a helyzet elviselhetetlenné válik. A családterápia nemcsak súlyos krízisben lehet segítség, hanem akkor is, amikor egy család szeretné jobban érteni egymást, és tudatosabban alakítani a kapcsolatait.

Mindenkinek jelen kell lennie?

Ideális esetben azok vesznek részt a folyamatban, akiket a probléma leginkább érint. Ez azonban nem jelenti feltétlenül azt, hogy minden alkalmon a teljes családnak jelen kell lennie.

A helyzettől és a közösen meghatározott céltól függően előfordulhat, hogy:

• az egész családdal dolgozunk;
• csak a szülők vesznek részt egy-egy alkalmon;
• a szülő és a gyermek vagy kamasz érkezik együtt;
• időnként más családtagokat is bevonunk;
• egyes beszélgetésekre eltérő összeállításban kerül sor.

A részvétel módjáról mindig közösen gondolkodunk. A cél nem az, hogy valakit akarata ellenére bevonjunk, hanem hogy megtaláljuk azt a formát, amely valóban támogatni tudja a változást.

Milyen hosszú egy családterápiás folyamat?

Egy családterápiás alkalom jellemzően 80–90 percig tart. A találkozások általában egy- vagy kétheti rendszerességgel követik egymást.

A folyamat hosszát nem lehet előre pontosan meghatározni. Függ a család élethelyzetétől, a probléma összetettségétől, a közösen kitűzött céloktól és attól is, hogyan tudnak a családtagok bekapcsolódni a munkába.

A kezdeti alkalmak után közösen áttekintjük, milyen irányban érdemes továbbhaladni. Időről időre visszatérünk ahhoz is, mi változott, mi működik már jobban, és mire van még szükség.

Mit adhat a családterápia?

A családterápia nem ígér konfliktusmentes életet. Nem tudja meg nem történtté tenni a múltat, és nem ad minden család számára egyformán működő receptet.

Segíthet azonban abban, hogy:

• érthetőbbé váljanak a visszatérő családi mintázatok;
• a családtagok jobban meghallják egymást;
• csökkenjen a hibáztatás és a tehetetlenség érzése;
• kimondhatóvá váljanak a korábban elhallgatott érzések;
• tisztábbá váljanak a szerepek és a határok;
• a család felismerje saját erőforrásait;
• új válaszok szülessenek a régi helyzetekben;
• a családtagok biztonságosabban és őszintébben tudjanak kapcsolódni egymáshoz.

A változás sokszor nem egy nagy fordulattal kezdődik. Hanem egy mondattal, amely most először nem vádként hangzik el. Egy kérdéssel, amely mögött valódi kíváncsiság van. Egy pillanattal, amikor a családtagok már nem egymást látják problémának, hanem közösen kezdenek ránézni arra, ami közéjük került.

Hogyan dolgozunk?

A családterápiás folyamatokat páros vezetéssel kísérjük. Terapeutatársam Szabóné Gubisi Erzsébet pszichológus, képzésben lévő családterapeuta és képzésben lévő klinikai szakpszichológus.

A két segítő jelenléte lehetőséget ad arra, hogy több nézőpontból figyeljünk arra, ami a családban történik. Míg egyikünk beszélgetést vezet vagy egy családtag gondolataira figyel, a másik olyan kapcsolódásokat, reakciókat és ismétlődő mintázatokat is észrevehet, amelyek az adott pillanatban kevésbé láthatók. Ez nem azt jelenti, hogy egyikünk az egyik, másikunk a másik családtag oldalára áll. Mindketten a család egészének működését és a közösen meghatározott célokat tartjuk szem előtt.

Munkánkat rendszerszemléletű megközelítésben végezzük. Családterápiás képzésünket a Magyar Családterápiás Egyesület keretei között végeztük, illetve végezzük.

A találkozások során biztonságos, elfogadó és tiszteletteljes légkör kialakítására törekszünk. Fontos számunkra, hogy minden résztvevő elmondhassa, hogyan látja és hogyan éli meg a helyzetet – a gyermekek, a felnőttek, a hangosabban megszólalók és azok is, akik nehezebben találják meg a szavaikat.

Nem ítéletet mondunk, nem választunk oldalt, és nem döntjük el a család helyett, hogyan kellene tovább élnie. Kérdésekkel, visszajelzésekkel, gyakorlatokkal és különböző nézőpontok megmutatásával segítjük a családot abban, hogy jobban megértse saját működését, felismerje erőforrásait, és megtalálja a számára vállalható változás lehetőségét.

A változást nem mi hozzuk létre a család helyett. Olyan keretet tartunk, amelyben észrevehetővé válhatnak a korábban rejtve maradó összefüggések, kimondhatóvá válhatnak a nehéz érzések, és megszülethetnek az első, közösen vállalható lépések.

Nem azt keressük, ki a hibás. Együtt próbáljuk megérteni, mi történik a családban – és hogyan történhetne egy kicsit másképp.

Fontos szakmai tájékoztatás

A szolgáltatás rendszerszemléletű családterápiás, illetve családi tanácsadási jellegű segítségnyújtás. Nem helyettesíti a klinikai szakpszichológiai, pszichiátriai vagy pszichoterápiás ellátást.

Amennyiben a folyamat során olyan tünetek vagy nehézségek merülnek fel, amelyek más szakember kompetenciáját igénylik, pszichológus, pszichiáter, pszichoterapeuta vagy más egészségügyi szakember bevonását javasolhatom.

Lehet másképp

Segítséget kérni nem annak a beismerése, hogy egy család kudarcot vallott. Sokkal inkább annak a jele, hogy a családtagok számára még fontos a kapcsolat, és szeretnének tenni azért, hogy valami megváltozhasson.

Nem kell már az első találkozás előtt pontosan tudniuk, mi a probléma gyökere, vagy hogyan lehetne megoldani. Elég lehet annak felismerése, hogy a jelenlegi helyzet nehéz, és egyedül már nem találnak belőle kivezető utat.

A család története nem változtatható meg. De az igen, hogyan értik meg, hogyan beszélnek róla, és hogyan viszik tovább.