Gondolatok Pápay Eszter Az illatos violák sötétben is nyílnak című regényéről

„A te utad nem ugyanaz, mint az enyém,és az én utam nem ugyanaz, mint a tiéd.De ha találkozunk az úton, bátorítsuk egymást,hogy folytathassuk az utunkat,és emlékeztessük egymást, hogy nem vagyunk egyedül.”— Ismeretlen szerző
Mindannyian úton vagyunk.
Van, aki éppen elindul. Van, aki már régóta halad, de elfáradt. Van, aki egy útelágazásnál áll, és...

Az OH-kártyák mint önismereti eszköz

Az utóbbi napokban hegyek között jártunk .

Vannak lezárások, amelyekre készülünk.

Elképzeljük, hogyan lesz majd.
Milyen lesz belépni.
Kivel találkozunk.
Mit fogunk érezni, amikor kimondják: vége, sikerült, megérkeztél.

És vannak lezárások, ahová nem érünk oda.

Amikor a pszichológus megkérdezi, hogy hogy vagyok, szinte automatikusan azt válaszolom: „Jól.” Aztán beszélni kezdek.És néhány perc múlva kiderül, hogy ez a „jól” valójában nem is annyira jól. Inkább olyan „működöm”. Olyan „bírom”. Olyan „nincs nagy baj”. Olyan „nem akarok most rögtön beleborulni abba, ami bennem van”. Olyan „még magamnak sem...

"Néha nem továbbmenni kell először, hanem visszafordulni ahhoz a részünkhöz, aki ott maradt valahol — és szeretettel kézen fogni."

Van bennünk egy gyermek, akit nem hagyunk egészen magunk mögött.
Nem azért, mert nem nőttünk fel. Nem azért, mert még mindig ugyanazok vagyunk, mint régen. Hanem azért, mert a gyermekkori önmagunk lenyomatai ott élnek...

A tanév végére sok minden elfogy bennünk.
A türelem. A figyelem. A belső tartalék. Az a képesség, hogy még egyszer nyugodtan megkérdezzük: "Biztosan jól értem?"

Ilyenkor könnyen megtörténik, hogy nem kérdezünk, hanem számon kérünk. Nem elmondjuk, hogy nekünk valami rosszul esett, hanem hibáztatunk. Nem azt mondjuk: "Lehet, hogy félreértettem...