Vannak emberek, akik nagyon jól tudnak gondoskodni másokról. Észreveszik, ha valaki bajban van. Megoldást keresnek. Intézkednek. Meghallgatnak. Békítenek. Ha a családban feszültség támad, ösztönösen figyelni kezdik, kinek mire lenne szüksége. Kívülről nézve erősnek tűnnek. És valóban azok. Csak néha elfáradnak. Mert egy idő után már azt sem könnyű...
Van, hogy nem egyszerűen hiányzik a másik. Hanem amikor nem ír, nem hív, távol van vagy bizonytalannak tűnik, bennünk hirtelen valami egészen mély kezd el mozogni.
Van, hogy találkozunk valakivel, és valami nagyon gyorsan megmozdul bennünk. Jó mellette lenni. Figyel ránk. Kíváncsi arra, amit mondunk. Észreveszi azt is, amit más talán nem. És egyszer csak azt érezzük: itt talán lehet kapcsolódni. Pedig amikor belépünk egy kapcsolatba, nem üres kézzel érkezünk. Magunkkal visszük mindazt, amit valaha a...
Van egy különös kapcsolati tapasztalat, amelyet kívülről nézve sokszor nehéz megérteni.
Van, hogy valami nagyon fáj.
És mégsem mondjuk el.
„A te utad nem ugyanaz, mint az enyém,és az én utam nem ugyanaz, mint a tiéd.De ha találkozunk az úton, bátorítsuk egymást,hogy folytathassuk az utunkat,és emlékeztessük egymást, hogy nem vagyunk egyedül.”— Ismeretlen szerző
Mindannyian úton vagyunk.
Van, aki éppen elindul. Van, aki már régóta halad, de elfáradt. Van, aki egy útelágazásnál áll, és...
Az utóbbi napokban hegyek között jártunk .
Vannak lezárások, amelyekre készülünk.
Elképzeljük, hogyan lesz majd.
Milyen lesz belépni.
Kivel találkozunk.
Mit fogunk érezni, amikor kimondják: vége, sikerült, megérkeztél.
És vannak lezárások, ahová nem érünk oda.
