Az OH-kártyák mint önismereti eszköz

Vannak helyzetek, amikor pontosan érezzük, hogy valami történik bennünk, mégsem találjuk hozzá a megfelelő szavakat.

Csak azt tudjuk, hogy valami nyugtalanít. Hogy újra és újra ugyanoda jutunk. Hogy dönteni kellene, de nem látjuk tisztán, merre induljunk. Vagy éppen annyi gondolat és érzés kavarog bennünk, hogy nehéz közülük egyet is megragadni.

Ilyenkor különösen sokat segíthet egy kép.

Egy arc. Egy mozdulat. Egy út, egy ajtó, egy sötét sarok vagy egy világos ablak. Valami, ami első pillantásra talán egészen hétköznapinak tűnik, mégis megérint bennünk valamit.

Az OH-kártyák ilyen találkozásokra hívnak.

Nem mondják meg, mit kellene gondolnunk. Nem értelmeznek helyettünk, nem jósolják meg a jövőt, és nem adnak kész válaszokat. Abban segítenek, hogy közelebb kerüljünk ahhoz, ami már egyébként is jelen van bennünk.

Mi az OH-kártya?

Az OH-kártya asszociációs, metaforikus képkártya. Az eredeti csomag képeket és szavakat tartalmaz, amelyek külön-külön vagy egymással párosítva is használhatók.

Amikor ránézünk egy képre, nem csupán azt látjuk, ami tényszerűen szerepel rajta. A képhez emlékek, érzések, gondolatok és személyes jelentések kapcsolódhatnak.

Lehet, hogy ugyanaz a kép valakinek szabadságot, másnak bizonytalanságot, megint másnak magányt jelent. Nincs helyes vagy helytelen megfejtés. Nem azt keressük, hogy "valójában" mit ábrázol a kártya, hanem azt figyeljük meg:

Mit jelent most számomra?

Ebben rejlik a kártyák egyik legfontosabb sajátossága. Nem a segítő mondja meg, mit kellene látnunk bennük. A jelentés a képet szemlélő emberben születik meg.

Nem jóslás, hanem önmagunk meghallása

Az OH-kártya nem jóskártya. Nem mondja meg, mi fog történni, melyik döntés a helyes, vagy hogyan kellene élnünk.

Sokkal inkább egyfajta tükör.

Segíthet megállni egy pillanatra, és figyelni arra, amit a mindennapok rohanásában talán nem hallunk meg. Egy kép kapcsán kimondhatóvá válhat az, amit korábban csak nehezen körülírható érzésként hordoztunk.

Előfordulhat, hogy valaki egy kártyára nézve hirtelen felismeri:

– Pontosan így érzem magam ebben a helyzetben.
– Ez az, amitől valójában félek.
– Talán nem is a döntéstől tartok, hanem attól, hogy csalódást okozok.
– Most látom, mennyire egyedül maradtam ebben.
– Erre lenne igazán szükségem.

A kártya nem hozza létre ezeket az érzéseket. Inkább lehetőséget ad arra, hogy észrevegyük, megnevezzük és közelebbről is megvizsgáljuk őket.

Hogyan dolgozunk a kártyákkal?

A kártyás önismereti munka rendszerint egy kérdéssel vagy témával kezdődik.

Ilyen kérdés lehet például:

• Hogyan vagyok jelenleg ebben az élethelyzetben?

• Mi nehezíti meg a döntésemet?

• Mire lenne most igazán szükségem?

• Mi az, amit nehéz kimondanom?

• Milyen erőforrásokra támaszkodhatok?

• Mit viszek magammal a múltból?

• Merre szeretnék továbbindulni?

A kártyát választhatjuk tudatosan, de húzhatjuk lefordítva is. Ezután nem az a kérdés, hogy "mit jelent ez a lap?", hanem az, hogy a képen látható részletek milyen gondolatokat és érzéseket indítanak el bennünk.

• Mit veszek észre először?
• Hol lennék én ezen a képen?
• Mi történhetett előtte, és mi következhet utána?
• Melyik rész vonz, és melyik kelt bennem ellenérzést?
• Mit mondana nekem a képen szereplő alak?
• Mit szeretnék megváltoztatni rajta?

A beszélgetés során lassan kibontakozhat egy belső történet. Olykor olyan összefüggések is láthatóvá válnak, amelyeket pusztán gondolkodással vagy közvetlen kérdésekkel nehezebb lett volna elérni.

Amikor a kép segít szavakat találni

Nem minden élményünk jelenik meg rögtön világosan megfogalmazható mondatok formájában.

Néha előbb van bennünk a feszültség, mint annak felismerése, hogy mi okozza. Előbb érezzük a szomorúságot, mint hogy megértenénk, milyen veszteség kapcsolódik hozzá. Előbb jelenik meg a testi szorítás vagy a bizonytalanság, mint hogy kimondhatnánk: valójában félek.

A képek ilyenkor hidat képezhetnek a belső élmény és a kimondott szó között.

Nem kell rögtön pontos magyarázatot adnunk. Elég lehet ennyivel kezdeni: "Nem tudom, miért, de ez a kép nagyon megszólított." Innen már elindulhat a felfedezés.

Miben támogathat az OH-kártyás önismereti munka?

A kártyák sokféle élethelyzetben használhatók. Segíthetnek például:

• az érzések felismerésében és megfogalmazásában;

• egy elakadás több oldalról való megvizsgálásában;

• döntési helyzetek belső szempontjainak feltárásában;

• kapcsolati működések és visszatérő mintázatok felismerésében;

• szükségleteink és határaink tudatosításában;

• erőforrásaink összegyűjtésében;

• veszteségekhez és változásokhoz kapcsolódó érzések megközelítésében;

• új nézőpontok és lehetséges továbblépési irányok felfedezésében;

• a kreativitás és a képzelőerő felszabadításában.

A kártyák nem oldják meg helyettünk a problémáinkat. Nem veszik le rólunk a döntés felelősségét sem. Abban segíthetnek, hogy közelebb kerüljünk saját érzéseinkhez, szükségleteinkhez és válaszainkhoz.

A segítő nem megfejti, hanem kíséri a képet

Az OH-kártyás munka egyik legfontosabb alapelve, hogy a kép jelentése mindig ahhoz tartozik, aki választotta vagy húzta.

A segítő feladata ezért nem az, hogy elemezze vagy megfejtse a kártyát. Nem mondhatja meg, hogy egy sötét erdő biztosan félelmet, egy híd feltétlenül változást, egy bezárt ajtó pedig elutasítást jelent.

Lehet, hogy ugyanaz az erdő valakinek veszélyes hely, másnak menedék. A híd lehet bizonytalan átkelés, de lehet régóta várt kapcsolódás is. A bezárt ajtó jelenthet akadályt, ugyanakkor védelmet és biztonságot is.

A segítő kérdez, figyel, visszatükröz és kísér. Biztonságos teret teremt ahhoz, hogy a kép szemlélője maga fogalmazhassa meg saját jelentéseit.

Ez a folyamat tiszteletben tartja, hogy saját életünk legfontosabb tapasztalatainak mi vagyunk a legjobb ismerői.

Szelíd út önmagunk felé

Talán éppen attól különleges ez az eszköz, hogy játékosnak tűnik, mégis mélyre vezethet.

Nem követel azonnali válaszokat. Nem sürget. Nem kér számon. Egy kép előtt meg lehet állni, el lehet időzni, és azt is ki lehet mondani:

"Még nem tudom."

Az önismereti munka nem mindig látványos felismerésekből áll. Néha csak annyi történik, hogy valamire egy kicsit másképpen nézünk. Közelebb kerülünk egy érzéshez. Megengedünk magunknak egy eddig elutasított gondolatot. Észrevesszük, hogy nemcsak akadályaink, hanem erőforrásaink is vannak.

A válasz nem a kártyában rejtőzik.

A kártya csupán megállít, megszólít, kérdez, és segít figyelni. A válasz bennünk formálódik.

Néha pedig éppen egy kép nyitja ki azt az ajtót, amelyhez a szavak még nem találták meg a kulcsot.